Raffica csapata ismét a dobogó felső fokán


2016.09.10.
Az olasz Centomiglia verseny győzelme az idei 3.győzelmünk külföldön

2Finalmente!
 
Azaz végre! Magyar győzelem a Centomiglián.
2011 után a Raffica csapata ismét megnyerte az Olaszországbeli Garda tó legrangosabb vitorlás versenyét.
 
Csak nemsokkal a kiutazás előtt derült ki a Raffica csapat számára, hogy a Négy Tó együttműködés szellemében, a többi európai tavi versenyhez harmonizálták a Centomiglia szabályait. Így a Trofeo Bettoni első befutójának járó díj már elérhetetlen lesz az egytestű hajók számára. Az eddig a - külön versenynek számító – Multicenton induló katamaránok idéntől mindenki mással egyszerre indulnak, egy pályán, egy értékelésben. Ettől természetesen nem rettentünk el a Centomiglián való részvételtől, hiszen ez azt jelenti, hogy a leggyorsabb egytestű hajót megosztva díjazzák a többtestű elsővel, így együtt kell a két nyertesnek a dobogó legfelsőbb fokát elfoglalnia.
 
 

Ebben az évben a legnagyobb ellenfelünk az olasz libera csapat, a Clandesteam volt, aki több alkalommal nyerte már ezt a 66 éve megrendezett versenyt. Fedélzetén Oscar Tonoli, Luca Valerio aki élő legenda a Garda tavon, első győzelmét 1972-ben szerezte a Centomiglián. Kicsit, mint Dávid és Góliát, a Raffica az egyik legrégebbi versenyben lévő libera  - idén 24 éve szeli a habokat - és a „Clan”, mint az egyik legkésőbb épült hajó.

Az elmúlt években a Malcesinéből származó, világbajnok vitorlázó, Roberto Benamati is velünk versenyzett taktikusként. Hirtelen ért bennünket a döntése, miszerint az idén katamaránnal száll versenybe a Centomiglián. Természetesen tudomásul vettük, de örömmel töltött el bennünket, hogy fia, Michele Benamati csatlakozott hozzánk.
 

A verseny:

A helyi öregek jóslatai és az időjárás-előrejelzések ellenére hamisítatlan garda tavi időjárással indult a 66. Centomiglia, azaz erős és tovább erősödő szélben és hullámzásban rajtolt a mezőny észak felé. Ahogy kiértünk a rajtterületre, egyből megmutatta igazi arcát a Peler (a reggeli északi szél) és a kezdeti közepes fokkot azonnal cseréltük kisfokkra. Még előző este is úgy tűnt, hogy nem lesz semmi sem az ígért frontból, sem a trentinói hegyek feletti esetleges eső hatásából és gyengeszeles rajtunk és versenyünk lesz. Ennek kifejezetten örültünk, mert közepes szélig töretlen bizalmunk van, mind a hajóban és a legénységben. Ekkor még nem tudtuk, hogy legfőbb - és egyetlen - ellenfelünket, a Clandesteam-et 900 kilósra optimalizálták. Már a korábbi 1200 kg is kevés volt a mi 1400 kilós versenysúlyunhoz viszonyítva.
 
A leghosszabb nap

Hajnalban kellett kelni ahhoz, hogy a rajt előtti összes teendővel végezni tudjunk. Hatkor még sötétben volt reggeli, majd fél hétkor indulás a kikötőbe, háromnegyedkor találkozó a hajónál, negyed nyolckor daruzás. Kicsit olaszosra sikeredett a korai napirend betartása, de nyolckor már sikerült ledaruzni az öreg hölgyet és harcra felkészülten indultunk ki a kikötő elé kihelyezett rajtterületre. Nyugodtan hívhatjuk hullámvasútnak azt, ami ez után következett, mind valós, mind átvitt értelemben. Egyrészt szinte az első bója felől fújt az erősödő szél és arcunkba korbácsolta hullámzást, másrészt a Clannal vívott személyes csatánk sem volt sima.


A keljfeljancsi

Már a tízpercesen belül kiderült, hogy a Clannak nincs jó napja, a rajtvonal környékén egy mellettük elhaladó Asso árboca beleakadt a kötélzetükbe és csak hihetetlen nagy lélekjelenlétnek - és szerencsének - köszönhetően tudták baj nélkül kiakasztani. Ebből a kis intermezzóból sikerült gyorsan előnyt kovácsolnunk és csak a saját teljesítményünkre koncentrálva rajtoltunk, míg a Clan rendezte sorait és kicsit lemaradva rajtolt mögöttünk. Sajnos a kikönnyített hajó nagyon gyors lett és hamar utolértek minket és az első forduló után előre kellett keresnünk őket. Legnagyobb meglepetésünkre a következő fordulóban, a rajt után alig fél órával, felborultak. Ekkor azt hittük, hogy számukra - ahogy ilyen esetben számunkra lett volna - vége van a versenynek és a magunk részéről megkönnyebbültünk.


Megszűnt a külső teher és tudtunk a saját versenyünkre koncentrálni, ellenfél nélkül a legjobb saját teljesítményünket nyújtani. Sikerült is nagyon szépen a szélre vitorláznunk, amikor valahol Riva felé félúton vettük észre - legnagyobb meglepetésünkre - hogy visszaállították a hajót és újraindultak. Sőt, nem egyszerűen újraindultak, hanem rohamos sebességgel dolgozzák le a hátrányukat. Már látszottak a vitorlájuk feliratai, mire felértünk az öbölbe és gyengülni kezdett a szél. Vettük az első bóját és mire a másodikhoz értünk, addigra szinte a nyakunkon voltak. Mi még épp a kireffeléssel voltunk elfoglalva, mire ők már a gennakert húzták és gyorsan tudtak mélységet nyerni. Akkor látszott valójában, hogy mennyivel voltak gyorsabbak, amikor kereszteztek minket és előttünk párszáz méterrel perdültek. Ügyes taktikai mozdulatnak tűnt, hogy ennyire takarjon minket, de a következő pillanatban már egy picit elhamarkodottnak látszott. Teljes sebességgel jött keresztbe ugyanis egy menetrend szerinti gőzös, amire vélhetően nem figyeltek, talán nem is vettek észre. Amint viszont közelebb értek éles dudaszóval jelezte a gőzös, hogy nem kíván kitérni, mire kénytelen volt a Clan reagálni. Olyan nagyot kellett ejteniük és olyan hirtelen, hogy az orrunk előtt borultak ismét fel. Mi továbbra is a saját teljesítményünkre figyelve mentünk tovább, de azért gyakran néztünk vissza a vizen sokáig látszó fekvő hajótestre. De a második borulás után is vissza tudták állítani a hajót és teljes sebességgel újraindulni.


 
Mi ekkor már vettük a Castelettói bóját is, ami helyi sajátosságként egészen a parthoz volt kihelyezve. A sétányon lévő színpadról a kommentátor Unghería-Unghería kiáltásokkal hangosan buzdította a közönséget, miközben mi vettük a bóját és indultunk tovább a bogliacói kapu felé. Szerencsére eddig még kitart nekünk az északi szél és a kapun áthaladva elindulunk délre, ahol egyre gyengülő szél vár minket. A Garda tó azért - is - a szörfösök és vitorlázók kedvence, mert nagyon megbízhatóan szélbiztos. Kora reggel elkezd fújni az erős északi szél, majd dél körül leáll és koradélután a déli szél váltja. Pont ebben a déli időszakban indultunk a tó déli csücske, Desenzano felé és tudtuk, hogy fáradtságos órák állnak előttünk. A liberák sajátossága, hogy nincs tőkesúlyuk, csak a legénység koordinált mozgásával lehet egyensúlyban tartani. Erős szélben mindenki a trapézsoron lóg, gyenge lengedező szélben viszont egy folyamatos, finom balanszírozás. Talán szélcsendben a legnehezebb egyensúlyban tartani a hajót. Szerencsére a legénység erre maximálisan fel volt készülve és cirkuszi artistákat meghazudtoló ügyességgel sikerült folyamatosan az ideális helyzetben tartani a Rafficát. Hosszú órákon át kitartóan őriztük az egyensúlyt és egy centit nem engedtünk az előnyünkből. Az ellenfél hibái kellettek ahhoz, hogy az élre kerüljünk, de ennek minden méteréért megdolgoztunk. Ebben a gyenge szélben talán nem volt akkora jelentősége a két hajó közötti sebességkülönbségnek, kiegyenlítődtek az erőviszonyok és nagy büszkeségünkre meg tudtuk tartani, sőt az utolsó bója vétele után még növelni is tudtuk előnyünket.


 
Dávid és Góliát
 
Mindig jó érzés nyerni, de tovább emeli az értékét, ha egy nagyra becsült ellenfelet sikerül legyőzni. Ez az idei Centomiglia is ezt üzeni, mert Király Zsolt és csapata, azaz a Raffica lelkes, de amatőr vitorlázókból álló legénysége meg tudta verni az otthoni vizeken versenyző és professzionális vitorlázókból álló Clandesteam csapatát. A technikai fejlesztésekben is előrébb járó Clandesteam ezúttal túl sok kockázatot vállalt, talán túl könnyűre sikerült a hajójuk, ahhoz, hogy magabiztosan tudjanak vele vitorlázni. Kétszer is fel tudtak állni vesztettnek tűnő helyzetből, de ez nem volt elég. Mi ezzel szemben alig vállaltunk kockázatot, sőt tudatosan arra koncentráltunk, amiben már van tapasztalatunk és amit magabiztosan tudunk csinálni. Sokszorosan figyeltünk a szélre, hogy és azon belül arra törekedtünk, hogy a már működő, egyre finomabb folyamatokon csiszoljunk. Nagy büszkeség számunkra az, hogy ezeken az apróságokon múlott a győzelmünk, nem csináltunk semmi nagy bravúrt, de az összes manőverünk, a fordulóink, a vitorlacserék, a taktikai döntéseink, a rajttól a befutóig mind nagyszerűek voltak. Arra törekedtünk, hogy ne hibázzunk és ezt sikerült az egész legénység minden mozzanatán keresztül teljesíteni, ezért nagy öröm számunkra, hogy minden bóját elsőként tudtunk venni és rajt-cél győzelmet tudhatunk magunkénak.
Szívmelengető érzés visszatekinteni az idei évadra, ahol minden külföldi versenyünket sikerült megnyernünk és mindegyiket egyre jobb teljesítménnyel. Ha most, a szezon végén lenne a Kékszalag, akkor talán azt is sikerülne..
 
A Raffica legénysége:
 
Király Zsolt kormányos
Borsos N. Miklós, Cser László, Kiss Árpád, Kurucz Róbert, Michaele Benamati, Mónus Gyula, Munka Márton, Nemes Attila, Pesti Gábor, Puskás Tamás, Török László, Sármay Bálint, Weidinger György
Kísérőmotoros: Balázs Vilmos, Németh Erika (fotó)
Szöveg: Sármay Bálint


 
www.raffica.hu

További képeinket itt tudod megnézni.

© 2010-2015 raffica.hu - Minden jog fenntartva! email: info@raffica.hu

Designed and created by Adamic