Pünkösdi Regatta 2017


2017.06.09.
Végre újra szelhetjük a vizeket!

Az idei 2017-es év egy kicsit különleges a csapat életében. Idén 25-éve annak, hogy Patucelli olasz mester vízre bocsájtotta a Rafficát. A kételkedők akkor azt mondták, hogy örüljön, ha öt évet kibír majd, ennek ellenére negyed évszázad óta szeli a habokat.
           
   A Pünkösdi Regatta volt az első idei versenyünk, melyre nagyon készült a csapat. Rengeteg munka, felkészülés, edzés előzte meg ezt a versenyt, mely nagyon fontos része minden évben csapatunk életének.
   A végső simítások, szerelések a verseny előtti pénteken fejeződtek be, péntek este vízre daruztunk a balatonfüredi Hajógyári Kikötőben, mely csapatunk “otthona”.

Szombaton a regatta első napján korán reggel, hét óra után gyűltünk össze a hajónál. A vitorlák bepakolását követően megindultunk a balatonföldvári rajtvonal felé. Kivételesen a kikötőt nem a megszokott Raffica felkiáltással hagytuk magunk mögött, hanem egy “JanaBácsi”-t kiáltottunk, köszöntve átmeneti gyengélkedéséből felgyógyult barátunk, csapattársunk.



 
         
   A rajt nyugodtan telt a HELLY-HANSEN kupa megnevezésű futamon. Előző évek tapasztalatait meghazudtolva közepesen-gyenge szél fújt, nem voltak hullámok, a víz sem volt hideg, sütött a nap, igazi katalógus idő volt. Dél-délkeleti kb 6-8 csomós, néhol csökkenő szél fújt a keleti medencében. Csodálatos látvány volt a rajtnál felsorakozott több mint 240 hajó, ahogy megindult Keszthely irányába.





   A rajt után egy szélcsíkot ügyesen kihasználva Váradi Szabó János Eurovit nevű katamarán csapata hamar az élre került és jelentős előnyre tett szert a mezőnnyel szemben. Mi a déli part közelében közeledtünk Keszthely felé a többi katamaránnal és a mezőny másik liberájával a Principessával egyetemben. Rajt után még a kisebbik reacherünk volt fent, majd a csökkenő szélben felfele cseréltünk és felhúztuk a nagy reacherünk amit “szélhámosnak” hívunk. A pozíciók folyamatosan változtak. Szeretett Balatonunk szélcsíkokkal volt taglalva a déli part mellett, így hol nekünk kedvezett egy csökkenő szél, hol a katamaránoknak egy kicsit erősebb.



 
           
   A déli part közelsége sem könnyítette meg a mezőny dolgát. Aki vitorlázott már erre az tudja, hogy a part közelében húzódó marás után már nincs elegendő vízmélység a hajók számára. Az optimális szögek miatt a mezőny “centizgették” a partot, több hajó is megakadt a maráson. A futam közepe felé a Fifty-fifty egy erősödő szélcsíkon, megiramodott és magabiztosan indult meg, folyamatosan előzgetve versenytársait. Tőlünk pár száz méterre előttünk lehettek, mikor fennakadtak egy homokpadon, ahonnan csak motorosuk segédletével tudtak lejönni, így számukra véget ért a futam.





   A keszthelyi öböl bejáratánál a megszokott kép fogadott minket. Tükör víz. Itt-ott felfedezhető volt egy kis szélcsík, de ez igen ritkaság számba ment. Előttünk akkor már csak az Eurovit és a RSM-DTM csapata volt, akik szél hiányában gyakorlatilag álltak az öböl vizén. Lassan, de csorogtunk feléjük. Idegtépő volt látni. Egyre közelebb került a három csapat egymáshoz. A bója előtt kb 500 méterre egyre leterjedő szélcsíkok jelentek meg a vízen, melyen folyamatosan egymás után indultak meg a hajók. A befutónál öt percen belül futottunk be, mind a hárman elsőként az Eurovit aki szinte “rajt-cél” győzelmet aratott, másodikként az RSM-DTM csapata, harmadikként pedig mi a Raffica VSE futottunk be az egytestű hajók között elsőként.
 



   
A befutó után a kikötő lassan kezdett benépesülni. Az este hét órás szintidőig 204 egység futott be, melyek legénysége birtokba vették a kikötőt. Ezernél is több vitorlázóról beszélünk akik a tél elmúltával végre újra vízen vannak, találkoznak sporttársaikkal, mindezt egy napsütötte igazi nyári hétvégén.… A rendező TVSK egyesület mint a regatta szervezője karöltve a Keszthelyi Yacht Kikötővel mint házigazdával, igazán kitettek magukért. Remek vendéglátásban volt része a versenyzőknek, melyet a jelen lévő cégek, standjaikkal még színesebbé tettek. Csapatunk miután elfoglalta szállását az estét a kikötőben töltötte. Jó volt újra találkozni vitorlás barátainkkal, ismerőseinkkel. Sztorizgatással, a nap tapasztalatainak átbeszéléssel telt az este, nem feledve a másnap reggeli rajtot, így hát idejében nyugovóra tértünk.
           
Másnap reggel kis késéssel sikerült kifutnunk. Ennyi hajó legénységére, egyszerre kiindulására egy kikötő sem képes felkészülni igazi tumultus alakul ki ilyenkor a mólóknál.
           
A rajtvonalhoz érve felhúztunk a vitorláinkat, fordultunk párat és már rajtoltunk is. Hajónkon elvittük magunkkal Előd Bácsit, egyesületünk Keszthelyi szurkolóját aki idős kora ellenére a kékszalagon is ott vár minket a bójánál kis kalózával és tiszta szívből drukkol nekünk.





A szél sokkal frissebb volt mint az első nap. Az öbölben a víz a megszokott mérges zöld volt. A katamaránok egy erősödésben hirtelen elporzottak mellettünk. A két libera az egytestűek mezőnyét vezetve fej-fej mellett haladt az öbölben kijelölt pályán. Felemelő élmény volt!  Átéltük már többször ezt, mikor a Principessával “kéz a kézben” vitorlázunk, de ez megszokhatatlanul csodálatos. 14-16 csomós sebességnél pár méter távolságra egymástól száguldani…. elmondhatatlan. Előd Bácsi arcán is látható volt ennek az élménynek a tükröződése, ebből az áhítatból talán csak elázott telefonjának törölgetése zökkentette ki néha. A második bójánál versenytársunknak sikerült annyira elénk csúszni, hogy fordulójuk után útjogukat biztosítanunk kellett, mögéjük kellett fordulnunk. Nagyon szép manőver volt. A bójavétel után, mind két csapat elkezdte felhúzni a bliszterét, megkezdődött a száguldás a cél felé! Pontosabban nálunk nem…. A felhúzó kötelünk leugrott a csigájáról és beszorult. A vitorlánk így nem ment fel és le sem akart jönni, vergődött a szélben. Ilyen esetben ez lentről nem orvosolható probléma, így felhúztuk az árbocra Marcikát ( becses neve: Munka Márton ). Látványos mutatvány ez egy tíz csomó körül rohanó hajónál, húsz méteres árbocon, de nem igen élvezzük… A mutatvány eredményes volt. Marci ledobta a fennakadt vitorlát amit egy másik felhúzón azonnal felrántottunk és fel is ment! A szerelés alatt elég nagy hátrányt sikerült összeszednünk, amit behozni már nem tudtunk sajnos. A célvonalat így valamivel több mint egy perces hátránnyal, egytestű másodikként sikerült kereszteznünk Oroszlán Péter és csapata után.



           

   Délutánra, gyorsasági futam volt szervezve amit egy közeledő zivatarzóna miatt a szervezők lefújtak.  Gyors csapatebéd, majd rekreáció volt a délutáni program. A vihar a díjkiosztóra kb. este hétre érte el a kikötőt. Hatalmas széllel és esővel érkezett, a regatta résztvevői behúzódtak a rendezvénysátorba. Igali Csilla vezetésével hangulatos díjkiosztóban volt részünk. Szerencsére ahogy jött a vihar úgy el is ment, kellemes hűvös maradt a nyomában. A szervezők jóvoltából egy Rakonczai Imre koncerten találhattuk magunkat. Nyilatkozataiban azt mondja:„Megtaláltam önmagamat, ma a hivatásom az az örömzene, amit korábban csak otthon a barátaim vagy magam szórakoztatására műveltem.” Ezt igazolhatjuk! Jó hangulatú fellépés volt, láthatóan jól érezte magát mindenki!

   Reggelre ragyogó idő volt! 8-10 csomós szél immáron észak-nyugati. Pályarövidítés miatt Fonyódnál volt a befutó. A rajt után folyamatosan csökkenő szélben kicsit szétszakadozott a mezőny. Fonyódhoz közelítve a szél már nagyon lecsökkent a déli part mellett. A verseny elején az erősebb szélben a katamaránoknak sikerült ellépnie egy kicsit, viszont a leálló szél már nem kedvezett nekik. Egyre közeledtünk hozzájuk, fokozódott folyamatosan az izgatottság a hajón. A befutó közelében láttuk hogy a célzónában szinte teljes a limány, a katamaránok gyakorlatilag állnak, három kivételével akik már befutottak. Egyre jobban csúsztunk rájuk. Bő-szeles vitorlával mentünk, ilyenkor közel négyszáz négyzetméter vitorlázatunk van felhúzva. Egymást keresztezve, kerülgetve, szorítgatva értünk a célhoz. Három katamarán és egy libera ritka küzdelmét élhettük át. A négyes bolyból elsőként értünk a célba, egytestű hajók között az első helyen. A befutó izgalmát igazolja, hogy a négy hajó huszonnégy másodpercen belül keresztezte a célvonalat.



   
Fonyódtól hazafelé még vitorláztunk egy jót, beállításokat, vitorla kombinációkat próbálgattunk. A kikötőbe érve elkezdtük szétszedi a Rafficát, csomagoltunk, június 17.-én Bol’d Or a genfi tavon, hamarosan utazik a csapat!
 

   
Gratulálunk mindenkinek, nagyon szép verseny volt az idei Pünkösdi Regatta! Jó szelet mindenkinek! Kövessetek minket a Raffica Vitorlás Sportegyesület facebook oldalán! Hamarosan jelentkezünk Svájcból!
 

Csapat:
Király Zsolt kormányos
Puskás Tamás Levente, Pesti Gábor, Borsos Miklós Nikos, Munka Márton, Weidinger György, Kerekes Zsombor, Mónus Gyula András, Kurucz Róbert, Kiss Árpád, Cser László, Török László
 
Motoros: Németh Erika, Balázs Vilmos
 
Szöveg: Török László
Fotó: Németh Erika, Török Brigi, Kolmann András
 
További fényképei itt nézhetőek meg.

© 2010-2015 raffica.hu - Minden jog fenntartva! email: info@raffica.hu

Designed and created by Adamic