44. Kékszalag beszámoló


2014.02.10.
Két sikeres külföldi tókerülő után elérkezett a honi megmérettetés, a Kékszalag. Az idei újra nyílt szalag, tehát mehetnek rajta többtestű versenyhajók is.


A hosszú német és svájci tókerülő versenyek sok időt és energiát kivettek a csapatból, ezért a hazaérkezésünk után mindenki kapott egy teljes hétvégét, amit a családdal, pihenéssel töltöttünk.

A reggeli daruzási tumultust elkerülendő, idén is átvittük előző este a hajót a Hotel Silver Resort kikötőjébe, így nyugodtan, idegeskedés nélkül indulhatunk neki a versenynek. A hajógyári bázisunknál a szokásosnak mondható reggeli után, öltözködés, pakolás és két motorossal indulás a hajóhoz.

   

A rajt reggelén a termikus keleti szél a megszokottnál erősebben fúj, kicsit kételkedünk a leállásában, de tényleg csak egy picit. A rajt a szokásos déli oldalon, elkülönített területtel, együtt a többtestűekkel. Próbálunk tisztán rajtolni, útjogosan, de Farky alulról elénk jön, így egy kicsit a zavart szelében vitorlázunk és erőteljesen kiabálunk útjogunkért a minket keresztező hajókra. Valahogy nem merjük egymást elengedni, megyünk északnak a Farkyval, a Princivel, a Geminivel, a Rubikkal, a Petrányi Zolival és egy ideig még a Malstrom 32-vel.

   

A kétárbocos villám kicsit beragad a rajtnál és kifordul meghúzni a déli partot. Alsóörsnél teljesen együtt a két libera és a Farky, mi vagyunk közelebb a parthoz, a Paloznaki csücsköt még tudjuk venni, a szél felpörög és a nádas alatt el tudunk suhanni, de az alsóörsi strandnál már nagyon közel kerülünk. Annyira közel, hogy egy kicsi lassulás után, jön a vezényszó: felültünk, fordulás!
Sokat vesztünk a felüléssel, visszacsúszunk a Gemini elé, a szél itt már nagyon gyengül és Kenese felé tükör a víz. Mindenki próbál szélcsíkot találni, valahogy el kell jutni a bójáig. Felmegyek az árbocra, hátha látok valamit a vízen, de sajnos csak a Fifty-Fifty jellegzetes sziluettjét látom a világosi adótornyok alatt, amint nagy sebességgel közeledik Kenese felé. Mindenki szenved, mindenki próbálkozik, de már ekkor látható, hogy újra jobb lesz a déli part.

   

Valahogy leszenvedjük magunkat a bójáig, sajnos sokan megelőznek minket, de végre beállunk a siófoki vonatba, a hetedik helyen. Siófokig megelőzzük a Speedy-t, majd egy takkal irány a cső. A cső bejáratánál előttünk felül a Principessa, mi egy kicsit feljebb megyünk, még egyszer nem szeretnénk szántani az iszapot. A révnél családtagok, barátok, drukkerek hada biztatott minket, nagyon jól esett a csapatnak. Ahogy lenni szokott: újraosztás a cső után! Földvár előtt áll a mezőny eleje, teljes a szélcsend a nyugati medencében. Mi genakkerrel ráesünk a Princire, minimálisra csökkentve a hátrányunkat, de el kell dönteni mi legyen.

Felettünk északnak meglátunk egy keskeny szélcsíkot és hopp, fejest beleugrunk. Itt pecsételődött meg a sorsunk és elkezdődött a hosszú szenvedésünk Keszthely felé. A földvár előtt ácsorgó hajók, szépen lassan elindulnak, a csőből most kijövő hajóknak mutatják a megfelelő oldalt. Nem tudunk mit kezdeni magunkkal, csak vergődünk a gyenge szellőben, míg a déli oldalon sorra hagynak le minket az ellenfelek. Innen nincs menekvés, lehetetlen visszatérnünk a déli part közelébe. Így megy ez egészen a lellei dombokig, amikor végre jön egy kis élénkülés, amivel tudunk teret nyerni, az ellenfeleink már látótávolságon kívül vannak, kikerültünk az első tízből is.

   

Itt jön meg nekünk az élénk délkeleti szél, gyorsan kisebb génuára váltunk, felpörög a csapat, talán kikerülünk ebből a csapdából és utána eredhetünk a többieknek. Szépen siklatunk 11-12 csomóval a szigligeti öbölben, amikor eszeveszett tempóban jön velünk szemben a vezető piros csoda. Ámulva nézzük micsoda sebességet képes elérni. Sorban jönnek szembe a hajók, legalább Keszthelyig megtudjuk mennyit vesztettünk az északi parton. Nem keveset: 12.-nek vesszük a legtávolabbi pályajelet, 8 katamarán és 3 egytestű előttünk. Az első öt nagyon elment, köztük a nagyot teljesítő ellenfelünk a Principessa is. Nincs mit tenni, összeszorított fogakkal küzdeni egy jobb helyezésért.

Az eddig hibátlanul versenyző Speedy-t még az öbölben, a 18 lábas skiffet Badacsony előtt erőből megesszük, de a többieket nem látjuk a szembe jövő forgalom miatt. Genakkerrel stabilan 10 csomót tudunk menni, amikor végre meglátjuk az előttünk levőket, amitől egyből javul a hajón a lelkesedés. Először a sárga 28-assal menő Korcsog Andrist, majd kis idő múlva a Ventilo-t is leelőzzük. A délután a Balaton körül tornyosuló, kiszámíthatatlan időjárás újra betesz nekünk és a szél átfordul 100 fokot, majd tarajos hullámok kíséretében beerősödik, lőttek a genakkeres menetnek, újra küzdhetünk szembeszéllel.

   

Újabb vitorla csere (ma már a századik), kis fock, egyes reff és küzdés… A Ventilo kedvezőbb helyzetben kapja meg a keletit, le is keresztez minket élve az útjogával. A Concept 25 lelassul ebben a szélben és simán elmegyünk neki, nem tud tartani. A cső felé menet ismét gyengül a szél, újabb fock csere, majd kis idő múlva ki is reffelünk.

A csőben félve cirkálunk a bóják között, nehogy felüljünk ilyen sebességnél, a változatosság kedvéért még vissza is cseréljük a fock-ot és a szembe jövő mezőny végére is figyelnünk kell. Az elvonuló zivatarfelhőből még kapunk egy kis változékony erősségű és irányú szelet a befutóig, de már csak egyszer fürdet meg és végre beérünk a célba az abszolút 7. helyen.

   

Megyünk egy tiszteletkört a móló előtt, mindenki integet, tapsol, örül, visszaintegetünk, meghajolunk, de belülről kicsit csalódottak vagyunk. Nem találtuk a megfelelő irányt, a taktikát, hiába volt jó a sebességünk a végén nem maradt más hátra, mint hogy gratuláljunk az előttünk végzőknek, külön kiemelve a rekordot döntő győztes Fifty-Fifty katamaránt és az egytestű hajók győztesét a harmadik helyezett Principessa-t.
 

Sovereign Raffica csapat:

Király Zsolt kormányos

Bogár Tamás, Csiszár Zsolt, Czibor András, Edelényi Szabó Zsolt, Fekete András, Horváth Balázs, Karácsony János, Kiss Árpi, Németh Balázs, Mahl Krisztián, Puskás Tamás, Várkonyi András,
Kisérő motoros: Jankovits András, Sipos Tomi, Óvári István

Fotók: Németh Erika
Szöveg: Fekete András

Fényképgaléria itt tekinthető meg.

© 2010-2015 raffica.hu - Minden jog fenntartva! email: info@raffica.hu

Designed and created by Adamic