2013 Kékszalag beszámoló


2013.07.26.
Ebben a szezonunkban a 3. tókerülő versenyre készültünk, a leghosszabbra, a hazaira, a 45. Kékszalagra. A német és a svájci verseny után jól jött az 5 hét felkészülés, amibe belefért a Fekete Laci által tervezett és épített merev szárny tesztelése is.

2013 Kékszalag beszámoló
 
Ebben a szezonunkban a 3. tókerülő versenyre készültünk, a leghosszabbra, a hazaira, a 45. Kékszalagra. A német és a svájci verseny után jól jött az 5 hét felkészülés, amibe belefért a Fekete Laci által tervezett és épített merev szárny tesztelése is. A szárny elsőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így maradt a normál vitorla, és a Raffica. A felkészülést 18-an kezdtük el, ami a versenyre 16 főre csökkent. A verseny előtt felkészítettük a hajót és a legénységet, a szalag előtti héten minden nap edzettünk.
 
 

Elérkezett az utolsó zárt Kékszalag. A közvetlen ellenfelünk a Farky vezette Lisa és a Rauschenberger Miklós által kormányzott Principessa volt. A rajtnál is csak rájuk figyeltünk. Nem volt nagy taktika, csak nem szabadott egymást szem elöl téveszteni. Így hamar egymásra is találtunk a Lisával, amit alulról fel is szúrtunk, Farkynak muszáj volt kifordulnia.

 

Pár kilométerrel később már a Principessával csatáztunk az első helyért. Mivel kicsit élénk volt a keleties szél, mi 140 %-os génuát és reffelt nagyvitorlát választottunk, a többiek teljes vitorlafelülettel voltak. Pár takk váltás után már nem tudott minket fogni a Miki, így a mezőnyt már mi vezettük. Nem sokáig, mert az addigi keleties szél átfordult északira és ez az északon lévő hajóknak kedvezett, emiatt a Kenesei bóját elsőnek az Avatar vette, második a Capella, szorosan a nyomában pedig mi loholtunk.

 

Harmadiknak vettük a Kenesei bóját. Mögöttünk a Principessa és a Lisa jött. Gyors bliszter húzás után irány siófok, itt mentünk a leggyorsabban, néha 14-15 csomóval siklottunk. Gyorsan átvettük az első helyet, bár ehhez hozzájárult az Avatar bliszter szakadása is. Mi diktáltuk a tempót, lassan csökkent a szél ereje, így ki tudtunk reffelni, amivel tovább fokoztuk a többiekkel szembeni tempónkat. Siófoki kaput már elsőnek vettük, utána génuára váltottunk, csak így tudtunk a csőre menni. Mögöttünk kialakult a Principessa, Lisa üldöző páros. Elsőnek mentünk át a csövön, már újra bliszterrel, a menetrendi kompokkal külön csatát vívtunk. Az üldözőknek kicsit elfogyott a szelük, így gyorsan megnyugtató előnyünk lett. Nagy tempót diktáltunk, a csapat tette a dolgát, hibátlanul. A szél újra északiasodott, megint csak génuával tudtunk irányra menni, de mentünk nem is kevéssel, a sebesség mérő többször mutatott 10 csomót. A szél azért gondoskodott arról, hogy Badacsony előtt a tetemes, több kilométeres előnyünk csupán 200 méterre csökkenjen a Mikiékkel és 1 km-re a Farkyékkal szembe. A Szigligetiben végre leterjedt délnyugatiban indultunk el a györöki csücsökhöz, a szél nem volt erős, de legalább volt valamennyi. A keszthelyi bójáig újra elnyúltunk az üldözőinktől és 7, illetve 15 perc előnnyel első helyen fordultunk.

 

Igyekeztük minél előbb elhagyni az öblöt, ez nem a mi terepünk szokott lenni. Az öbölből ki is értünk, de ekkor teljesen elfogyott minden szellő a tavon. Ekkor találkoztunk a szembe jövő mezőnnyel. Tisztes távolságban szemléltük azt, hogy a Lisa utoléri a Principessát a Györöki csücsöknél, majd próbáltunk tovább csorogni a szigligetiben. Sajnos ez egyáltalán nem volt könnyű, csendben beletörődtünk abba, hogy  Farky a hátulról érkező gyenge szellőben utolérjen minket, majd lassan el is ment felettünk. Egy irtózatos mérető code 0-val mentek, amivel egy kicsit tompábban tudtak haladni, mint mi a miénkkel. Kialakult egy fej-fej melletti csata.
 

Ahogy jött egy kis élénkülés, fel tudtuk húzni a bliszterünket, amivel újra sebesség előnyünk lett. Halzi, halzit követett, többször előztük egymást is, majd egy halzival húztunk egy nagyon jót, amivel otthagytuk a Lisát. Nem tudta azt az irányt és a tempót tartani, ezért a távolság újra több száz, talán egy kilométerre nőtt. Kihaulzolt újra és elindult a déli part felé. Ekkor még megtehettük volna, hogy lemegyünk elé, de a tempónk és az irányunk, ami a tihanyi cső felé mutatott, nem indokolta, hogy velük tartsunk egy sokkal negatívabb takkra. Amíg a hajón tanakodtunk, hogy menjünk-e, a szél elkezdett északra legyezni, így még jobban mentünk a cső felé. Sajnos ez nem tartott ki, kis idő múlva láttuk ahogy a távolban a Farky megkapja a semmiből előjött déli szelet. Próbáltunk mi is ejteni dél felé, a szél tovább forgott, most már szemből jött, code 0-val mentünk tovább, most már éles menetben a déli part felé. A szél újra felhozta mellénk a Farkyt. Elé, alá fordulunk be, ami nem bizonyult nyerő húzásnak, mert a parti szél, gyengébb volt nálunk, így a Lisa szép lassan legyalogolt minket felülről.
Ekkor kezdett sötétedni, a Principessa nagyon ottmaradt a Szigligetiben, ekkora már akkora hátránya volt, hogy nem is láttuk a szürkület előtt, mint később kiderült ők is az északi parthoz közelebb jöttek. Változékony erejű parti széllel faltuk a településeket a déli part közelében, a Lisát nem láttuk, nem a szemünkkel volt baj, hanem inkább a világításukkal. A csőben a lámpák fényénél néha felsejlettek, de a szembe jövő hajók miatt mindig szem elől tévesztettük. Ekkor a lemaradásunk kb. 800 m volt. Ilyenkor már persze neki fújt a szél és esélyünk sem volt arra, hogy a befutóig küzdjünk vele. Öreg Tihanynál jártunk, amikor Farky megnyerte a versenyt, ekkor senki nem tudott a hajón megszólalni. Végül fél 12-kor abszolút másodiknak befutottunk, néma csendben a hajón és óriási üdvrivalgásban a parton. A családtagok, barátok, szurkolók hatalmas tapsvihara közepette tettünk egy tiszteletkört a móló előtt, majd vontán hazamentünk a hajógyári kikötőbe.

 

A hajón leírhatatlan csend és értetlenség uralkodott, senki nem tudta ezt a második helyezést hova tegye. Kidaruztuk a hajót, leszereltük, megvártuk a harmadik helyen befutott Principessát és megbeszéltük velük is a verseny tapasztalatait.

Gratulálunk a Lisa teljes legénységének, elképesztő hátrányból tudtak az élre kerülni és megnyerni ezt a nehéz versenyt. Mi pedig 2006 után újra megtanultuk, hogy nem szabad elengedni a kezüket vezető helyről! Összességében rettentő nagy munka van ebben a második helyezésben, egy remekül felkészített hajó, egy remekül felkészített csapattal, technikai hiba nélkül csináltuk végig a versenyt. Már az edzéseken éreztük, hogy nagyon jó a sebességünk, de amit a versenyen tudtunk hozni, az fantasztikus volt! Köszönet a CSAPAT minden tagjának a versenyen részt vevőknek, tartalékoknak, a kísérő motorosokon teljesítőknek és a szponzoroknak. Külön köszönet a szurkolóknak, akik mindig buzdítottak, bármerre jártunk és hatalmas ovációval fogadtak a befutónál is!

Köszönjük szponzorainknak a támogatást! 
Helly Hansen, Hajógyári Kikötő Kft, Sennebogen, PerfectGSM.hu,  Masterprint,  EY

Kormányos: Király Zsolt

Csapattagok:
Bogár Tamás, Czibor András, Csiszár Zsolt, Edelényi – Szabó Zsolt, Fekete András, Horváth Balázs, Karácsony János, Kiss Árpád, Máhl Krisztián, Mónus Gyula, Nyékes Béla, Puskás Tamás, Sarina Róbert, Rudas László, Várkonyi Csaba
Tartalékok: Németh Balázs, Juhász Zsolt, Óvári István

Motoros kísérők: Jankovics Popeye András, Báthori István, Danka Ferenc
Fotós: Németh Erika
Szöveg: Fekete András

   

© 2010-2015 raffica.hu - Minden jog fenntartva! email: info@raffica.hu

Designed and created by Adamic