Akik már vitorláztak velünk


Sipos Tomi a 42. Kékszalagról


Így utólag az emlékek mindig sokkal szebbek… ha visszagondolok, hogy mennyire tele volt a hócipőm, akkor és ott,meglepődök, hogy mégis milyen jó kis mókaként gondolok vissza a 42. Kékszalagra.  Már eleve az is vicces, hogy összesen két szendvicset vittem magammal az útra, mondván: „Estére itthon vagyunk!” Na ez majdnem így is lett. Azzal a kis különbséggel, hogy este még valahol Badacsony magasságában üldögéltünk a szélcsendben, ráadásul még Keszthely felé! Utólag azért nem bánom, hogy így alakult, mert legalább kicsit megtapasztalhattam a határaimat, mind fizikálisan, mind mentálisan. Nagyon örülök, hogy a jókedv egy pillanatra sem hagyta el a hajót és még ebben a kiszolgáltatott helyzetben is csapatként tudtunk működni. Bár helyenként úgy éreztem magam, mint egy maroknyi kubai menekült, akik sodródnak Florida partjai felé bárkájukon, a szebb élet reményében, kiszolgáltatva az a Jóisten akaratának! 

Sajnos a szélcsendes idő és 35 fokos hőség mindenkit nagyon megviselt agyban és testben egyaránt! Mindezek tetejébe az estével megérkezett egy általam még sohasem tapasztalt szúnyog invázió, ami még elviselhetetlenebbé tette a vízen töltött hosszú órákat! Összességében ez a verseny inkább a kitartásról, és az idegek harcáról szólt, mert nagyon hosszú volt és nagyon szélsőséges körülmények! Nagyon büszkék vagyunk, hogy végigcsináltuk…
 
Sipos Tamás
www.mirigy.hu
 
2010 Kékszalag a Rippel fivérekkel
Rippel Ferenc és Rippel Viktor

Már másodszorra indultunk a Kékszalagon, de igazából most éreztük először,  hogy ez egy verseny! Nagyon jó felkészülés volt ez nekünk a Világrekord kísérletünkre. Az élmezőnyben loholtunk végig, ha volt szél, ha nem. Jól összeszokott csapatba kerültünk, akik minden szituációban kitaláltak valamit, hogy haladjunk előre. Igaz jó lett volna nyerni, de majd jövőre ismét megpróbáljuk. Rajtunk nem múlik!

Rippel Ferenc
www.rippel.hu
 
 
2010 Kékszalag előzetes
Sipos Tamás Irigy Hónaljmirigy


Nagyon különös érzés újra  a Kékszalagra készülni... A tavalyi versenyen gyakorlatilag úgy éreztem, hogy egy nagyszerű mozielőadáson ülök, persze megspékelve egy nagy adag fizikai erőfeszítéssel. Nem mondom, hogy gyerekjáték volt, de azért sokszor csak néztem, mint hal a szatyorban, amikor időnként felgyorsultak az események. Akkor elhatároztam, hogy ha a Jóisten és a csapat is úgy akarja megpróbálom jövőre is, azaz idén. Szerencsére számoltak Velem a szezon elején és elkezdődtek az edzések. Na és itt jön a svédcsavar... Egészen más érzés úgy ülni ill. állni a hajón, hogy már valamicske, mégha kevés is, de rálátásom kezd nyílni a körülöttem zajló eseményekre! Jó érzés tudni, hogy mi miért történik és hogy hogyan tudok még hasznosabb tagja lenni ennek a kis közösségnek. Remélem az idei Szalag is legalább olyan sikeres lesz számunkra mint a tavalyi, de azt sem bánnám, ha tudnánk javítani. De ha megyünk egy olyan versenyre ahol utólag, úgy érezzük: mi mindent megtettünk, már elégedett leszek! A többit bizzuk a fentiekre...  Amúgy meg NE FÜRGGYÉ LE!

Sipos Tamás
www.mirigy.hu
 
 
2009 Kékszalag
Hajas László – Mesterfodrász


„Több alkalommal vitorláztam már, de Kékszalagon az első alkalommal vettem részt. Eddigi vitorlázás élményeim túrahajókhoz kötődik, ahol találkoztam az egyszerű hajótól kezdve a luxus hajóig. De egy ilyen versenyhajón, ahol még egy kabin sincs, kényelmes ülő alkalmatosság sem, még sohasem voltam. Ezen a hajón a cél a gyorsaság, sokszor a szélnél is gyorsabbnak lenni. Ez teljesen lenyűgözött engem, pláne látván, hogy ezzel a versenyhajóval ez csak csapatmunkával érhető el. Számomra hihetetlen, hogy ezek a fiúk hogyan tudnak csapatban dolgozni, hogy mennyire csapatjáték minden perce a vitorlázásnak!

Én magamat többször „intelligens ballance”-nak neveztem, hiszen az volt a feladatom, hogy a hajó egyik oldaláról a másikra kúszva-mászva, rohanva átjussak, hogy a hajót jó pozícióba tudjuk hozni.

Csodálattal nézem az „öregeket”, a fiúkat a hajón, akik mindent tudnak a Balatonról, a vízről, a szélről. Hihetetlen számomra, hogy szélcsendben egyszer csak megindul a hajó a tükör feszes vízen, és fogalmam sincs honnan jön ehhez az energia, de elindul és egyre csak gyorsabb, csak gyorsabb.. Fantasztikus élmény ezt megélni!

Nagyon érdekes számomra, hogy a csapat tagok az élet különböző területéről valók, hogy akár külön-külön más-más gondolkodásúak, mégis együttesen mekkora sikereket tudnak elérni!

A Kékszalagon átéltem velük együtt a hatalmas örömet, amikor vezettük a mezőnyt, bíztunk a szélben, bíztunk egymásban. Amikor megelőztek minket és a második helyre kerültünk, akkor ezt nagyon nehezen viseltem. Láttam, hogy néha nő, néha csökken a távolság a két hajó között és lestem, hogy mennyire sokat számítanak a percek, másodpercek, minden egyes mozdulatunk a hajón. Számomra lenyűgöző, hogy a fiúk a vízen, de a parton is mennyit igyekeznek megtenni, hogy legyőzzék a többszörös bajnokot!

A lelkesedés, a sok munka bízom meghozza az eredményt, ami nagyon sok „munkába” kerül a Raffica tagok számára.

Bármikor szívesen részt veszek a fiúkkal versenyeken, de akár baráti vitorlázáson is, hiszen fantasztikus, felejthetetlen élményt kaptam tőlük!

Köszönöm fiúk! Hajrá Fiúk!”

Hajas László
Mesterfodrász
2009.06.08.


 
2009
Sipos Tamás – Irigy Hónaljmirigy


„Az előző rész tartalmából:”
Tisztán emlékszem: Mikor először megjelentem a Balaton partján azzal a céllal, hogy „ Na, most vitorlázni fogok! Megy ez nekem, hiszen az Onedin-család, szinte minden részét láttam!! -szép tavaszi idő volt. Nagyjából annyit tudtam a vitorlázásról, hogy odateszek egy lecsót a lenti konyhában és mellé kinyitok egy üveg behűtött rose-t! Valahogy így mesélték… Mahagóni konyha, francia ágy meg minden…

Téblábolok a hajó körül (Raffica) és próbálom megfejteni, hol is van ezen a konyha, a wc, a zuhany, meg a playboy-nyuszik egy szál semmiben…! Na ezek közül egyiket se látom, viszont van rajta egy csomó bisz-basz, meg még több kötél amikről kiderült később, hogy trapéznak hívják! Én asszittem, ruhaszárító, vagy valami halászati célszerszám! (A trapézt nem a cirkuszban használják azok a töküknél dudorodó gatyás légtornászok?) Mindegy… Jön egy fószer, kezében egy ipari-alpinista szerű szettel és mondja hogy bújjak bele! Kérdi tőlem: Búvárruhát hoztál? Mert a Balcsi kb 5 fokos!! Mondom magamban: Meg van ez hülyülve? Nem merülni megyünk… Ad búvár cuccot is! Mindenem nem lehet…! Most már tényleg komolyan nézek ki. Mint a Michlein-baba…

Irány a hajó!!! Kifutunk a kikötőből, felhúzzák a vitorlákat és mondják, húzzak ki oldalra tartani a balanszot én is, ne csak álljak ott, mint lópikula a lakodalomban! Lógnak kint a csávók, mint az akasztott emberek… Elég zorall!! Szorítanak nekem is helyet. Az idő jól elszaródik, hatalmas szél, eső, hideg, cunami, világvége, Győzike-show… Viszont a hajó megy, mint a meszes!! Nagyon nagy feeling!!! Rohangálunk ki-be a trapézon, mint a mérgezett egér.

Alig vagyunk vízen egy órája, de már izomlázam van. Megyünk vagy 2 órát aztán kifelé vesszük az irányt. Elég is ez így elsőre! Sok is! Még a tököm is vizes, majd lefagy, kiázott a zselé a hajamból és a lila szám meg az orrom közt egy gyönge zöld-függőhíd látható! Na ez aztán média-barát látvány… Hát kell ez nekem??? Bizony, hogy kell!!! Kell, mert jó érzés kint lenni a vízen. Kell, mert ez a csapat tényleg egy igazi csapat!! Pont olyan, mint az én Mirigyeim, csak épp nem zenélnek! Jó arcok, jó barátok, igazi hozzáértő sportemberek, akire szükség esetén rá mered bízni az életed, ha kell! És hát a vitorlázásban ugye ez is benne van néha! Na és persze az edzés sosem ér véget a parton… És ez tök jó!

Hát valahogy így volt az első vitorlás élményem! Azóta már a második Kékszalagomra készülök ezzel a kitünő csapattal…

Sipos Tamás 
előadóművész, 2009
www.mirigy.hu



 

© 2010-2015 raffica.hu - Minden jog fenntartva! email: info@raffica.hu

Designed and created by Adamic